Szíved jég

Kincs
Hisz te vagy nekem
Ha nincs
Ki lenne mindig velem
Az fáj
Mert keserű a magány
Apály
Kiszikkad, s nem túl vagány
Kiért
Szaladnál a messzeségbe
Miért
Ugranál a vad mélységbe
Megállj
Szíved egyre jobban zakatol
Muszáj
Hisz elméd mindig behatol
Létem
Ostobán telik szüntelen
Vélem
Az élet így már színtelen
Óhaj
S nem parancs mit kérek
Sóhaj
Tán tündér szívedbe férek
Hamár
Szívedben nem lenne hely
Szíved jég, mint e hópehely